Budapest 18. kerülete Pestszentlőrincből és Pestszentimréből alakult 1950. január 1-jén. A kerület lakosainak száma 2001-ben 95000 fő körüli volt, melynek többsége a pestszentlőrinci részen élt. Lőrinc leginkább lakófunciós kerület, melynek többsége családiházas beépítés. Több fontos létesítmény is épült itt, úgy mint a Liszt Ferenc repülőtér és az Országos Meteorológiai Szolgálat.
Nem mindig volt ez a terület sűrűn lakott. A török hódoltság idején Pestszentimre elnéptelenedve a Soroksár pusztájává vált és csak a XIX. század végére jött itt létre újra település Soroksárpéteri néven. Birtokosai is voltak Lőwy Mór, fia Lövy Bernát, valamint annak sógora, Auspitz Mór személyében. Utóbbi a Nagykőrösi úttól Soroksár felé lévő rész tulajdonosa volt, Lövy Bernát és családja pedig a Nagykőrösi úttól a Pestszentlőrinc felé eső területet birtokolta, ahol létrehozták az Újpéteri -majort valamint megépítették a Lövy-kastélyt 1875 körül. Majd az 1890-es évek végén egy fül-orr-gégész professzor dr. Krepuska Géza vásorolt egy négyszögletes részt a Lövy családtól, ahol országosan ismert szőlészetet alakított ki. Még a pestszentlőrinci területen is voltak szőlői, ott ahol a mai Gilice tér található.
Aztán az 1898-as években a Lövy család birtokán megindult a parcellázás Újpéteri-telep néven, ahol többnyire a vasúttal egyszerűen megközelíthető gyárak szegény dolgozói vásároltak lakóhelyeket. A Vasút-Irén-Kisfaludy utcák valamint a gyáli rész közötti terület az 1930-as évek derekán épült be. Előtte ez a rész Ládaváros névre volt keresztelve, mivel nincstelenek töltötték itt napjaikat a ládákból épített kalyibáikban.
Az Auspitz-család birtokán a Kossuth Ferenc telepet alakították ki 1907-ben, ahol a beköltözés kedvének meghozatalára mintaházakat húztak fel.
Pestszentimre önálló községgé való alakulása, amikor már Soroksártól elszakadt az 1930-as évekre tehető, de alig két évtizednyi önállóság után 1950-ben 22 másik településsel együtt Budapesthez csatolták, azóta alkotja a szomszédos Pestszentlőrinccel együtt a XVIII. kerületet.
Pestszentlőrinc annak a Pesti-síkságnak az északi felén fekszik, amelyet a Duna által az utolsó jégkorszak alakított teraszos területté. Ezek a teraszok a vízhozamnak megfelelően alakultak a Duna hordalékából, így hát változatos felszíni képződmények születtek. Találhatóak kavicsszigetek is, mint pl. a Szarvascsárda tér és a Petőfi utca-Gilice tér mentén húzódó terület. A hullámos felszínen a legmagasabb pont a mai Álmos utcában található a legmélyebb pedig a mai Méta utca-Nagykőrösi út találkozásánál. Pestszentlőrinc már a vaskor óta lakott terület, amire a Cséry-féle vasútvonal építésekor 1893-ban találtak bizonyítékokat a felszín alól.
De találtak római és népvándorlás korabeli leleteket is. Az első állandónak nevezhető település kialakulása a középkorra tehető, a XII.-XIII. századra, amikor is megépítették azt a templomot melyet Szent Lőrinc védőszentnek ajánlottak, akiről a falu is a nevét kapta. 1332-ből való Szentlőrinc első okleveles említése.
A törökök 1541-ben történő megjelenésével elnéptelenedett a terület, melyet aztán a Grassalkovich család próbált feléleszteni. A család 1757-ben majorságot épített és hét családot telepített be a birtokra. Valószínűleg ekkoriban épült a barokk stílusú Szent Lőrinc kápolna is. Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején megindultak az első parcellázások, amik hamar el is keltek a főváros közelségébe vagy onnan épp kiköltözni vágyók körében. A lakosság rohamosan nőtt, 1874-ben 1800 fős lakosával nagyközség lett. Rá egy évre felépült a Pusztaszentlőrinc-Nyaraló nevű vasútállomás. Ennek következménye lett a jó megközelíthetőség, így 1877-re már 16 villa állt a területen, amiket a miniszterelnököt meglátogató barátok építettek, így a környék elegáns pihenő és nyaraló hely lett. Vásároltak itt a politikai és tudományos életből ismert emberek, mint például Eötvös Loránd politikus-fizikus vagy Puskás Tivadar akinek a telefonhírmondót és telefonközpontot köszönhetjük. Így alakult ki Pestszentlőrinc második településrésze a Nyaralótelep. A kedvező természeti adottságok miatt az ipar is megtelepedhetett itt. 1870-től nyílt itt téglagyár, textilüzem, hordó és kocsilámpa készítő de még repülőgép-karosszériák összeszerelésével foglalkozó gyár is a II. világháború alatt.
1880-ban megnyílt a Klauber és Vajda Kavicsbánya a mai temető helyén, ahonnan vasúttal tudták szállítani a kavicsot Soroksár felé. Ez további ugrásszerű népesedéshez vezetett, s sorra épültek a telepek, úgy mint az Ezerháztelep, Bókaytelep, Rendessy-telep, Erzsébettelep, Ó-Szemeretelep.
A növekedéssel a lakosság öntudata is nőtt, ezért egyre többen igényelték, hogy a településrész szakadjon el Kispesttől. Ez meg is történt 1909. december 15-én, majd két évtized múlva Pestszentlőrinc az ország legnagyobb falujává nőtte ki magát. Az első világháború alatt a gyárak a haditermelésre összpontosítottak. A liptáki gyárban például helikopter és harckocsi kísérleteket folytattak. A háború után a mai Havanna lakótelep helyén a Magyar Lőszergyártó Rt megüresedett épületeit a Népjóléti Minisztérium lakásokká alakíttatta valamint új lakóházakat emelt, ahol az elcsatolt területekről menekülők meg tudták magukat húzni. Ez lett az Állami telep, ami jelentős mértékben megnövelte Lőrinc lakosainak számát.
A fejlődést a II. világháború megtörte, mivel Pestszentlőrincről a lakosság egy részét, míg Pestszentimrén a teljes lakosságot kitelepítették 1944-ben. Jelentős pusztítást okozott az átvonuló front és a légitámadások. Az újjáépítéseket követően Pestszentlőrincet és Pestszentimrét a fővároshoz csatolták 1950-ben, mint a XVIII. kerület. A Nagy-Budapest létrehozásáról az Országgyűlés az 1949. évi XXVI. törvénye rendelkezett. Már a főváros részeként látványos fejlődést indult meg, például elkezdték telepíteni a park- és védőerdőt, beindult a termelés a Kőolajipari Gépgyárban, a Lőrinci Fonóban, ami az 1960-as években a magyar Pamutfonóipari Vállalat központjává vált. A bezárt téglagyár területén a 70-es években többemeletes szakorvosi rendelőintézet, könyvtár és sportcsarnok épült. A korszerűsítés napjainkban sem fejeződött be, hisz az Önkormányzat új központ létrehozatalát tűzte ki célul Pestszentlőrincen és Pestszentimrén is.
